Évek óta dolgozom kineziológusként gyermekekkel, többek között egy általános iskolában is.
Tapasztalatom, hogy már első osztályban jelentkezhetnek olyan problémák a tanulás kapcsán, melyeket a stressz vált ki.

A tanulás egy velünk született képesség, amely épp olyan természetes, mint az evés, alvás, lélegzés. Agyunk folyamatosan keresi a lehetőségeket, hogy valami újat tanuljon.

A gyerekek kicsi korban fáradhatatlanul gyakorolják a mozgásos képességek megtanulását, mint pl. a szaladgálást, ugrálást, vagy biciklizést.

Ha ebben az életszakaszban kellő odafigyelést, bátorítást, dicséretet kap a gyermek, akkor a szeretetteljes figyelem hatására egy egészséges önbizalom alakul ki benne, bátorsága lesz új dolgokba belekezdeni és a tanulás örömteli lesz számára.

De mi történik akkor, amikor a gyermekünk kudarcot él át. Ilyenkor nem csak önmagát okolja, hanem szülei, tanárai csalódottságával, ill. osztálytársai esetleges gúnyolódásával is szembe kell néznie. Stresszt él át a szervezete, aminek hatására blokkolódik az agya, így a tudatos gondolkodásra, tanulásra képtelen lesz.
Tünetként jelentkezhet: dyslexia, dysgrafia, dadogás, körömrágás, bepisilés, szorongás, rémálmok stb.

De természetesen nem csak iskolai stresszek érhetik gyermekeinket.
Már magzati korban részesei mindazon eseményeknek, melyek Édesanyjukkal történnek. Legyen az boldogító vagy félelemmel, fájdalommal teli.
Azok a babák, akik magzati korban már kineziológiai oldásokon estek át, tehát akár közvetlenül ők, akár az anyukájuk kapott oldást, azok sokkal nyitottabbak.közvetlenebbek, mint más gyermekek.

Gyermekeinknek életük során több változással is meg kell birkózniuk, melyek hol könnyebben, hol nehezebben sikerülnek.

A testvér megszületése az ún. trónfosztás jelensége, mely kiváltja a testvérféltékenységet

Az első gyermek számára a családi kép “apa, anya, gyerek” formájában testesül meg, nem tudja elképzelni hova jön a másik gyerek, és akkor ő hova kerül.
Az új testvérrel azonban a legjobb szándék és a legtöbb odafigyelés mellett is kialakulhat a féltékenység és a rivalizálás, ami bizonyos ideig természetes is. Ilyenkor a gyermek haragja, csalódottsága, jó esetben nem a kicsin, hanem rajtunk anyákon csapódik le. Ez az, amit sokan nem tudnak kezelni. Nagy türelemre van ebben a néhány hónapban szükség, ami a megváltozott hormonok, a folyamatos kimerültség mellett igen embert próbáló feladat az anyák számára. Közben pedig sokan az önkétellyel is küzdenek, hogy elég jó anyukák-e.

Vannak olyan egyéb hatások is, melyek a stresszen kívül negatívan érinthetik gyermekeinke

Vízhiány
Tanulás előtt és közben igyon a gyermek sok vizet. A cukros italoktól a szervezete dehidratálódik, így az agyán belüli kommunikáció akadozni fog. A gondolkodása lelassul, fáradtnak, kimerültnek érezheti magát.

Helytelen táplálkozás
Ha túlzottan leterheli a gyerek a szervezetét cukorral, finomliszttel, cukros üdítőkkel, tartósítószereket tartalmazó készételekkel, akkor azok fejfájást, émelygést, emésztési problémákat válthatnak ki, de akár viszkető bőr, vagy asztmatikus köhögés is kialakulhat, ami alapján legtöbbször felismerjük az allergiát, de  hyperaktivitást, vagy koncentrációs gondok esetén ritkán gondolunk élelmiszer- összeférhetetlenség-re. Pedig a nehezen feldolgozható élelmiszerek energiát vonnak el a szervezettől, így a figyelem és a megértés is csökkenhet.

Mozgáshiány
Ha túl sokat ül a gyermek számítógép, TV előtt, romlik a kéz-szem és láb koordinációja, problémák jelentkezhetnek az olvasásban, számolásban, írásban. A kétdimenziós kép nézése közben, a három dimenzió mélységének hiánya gátolja a térben való gondolkodást. Nehezítheti a sportolást is. Legyen a gyermek minél többet szabadban, mozogjon, érezze a három dimenzió adta  lehetőségeket.

Szülői elvárások
Sok esetben többet várunk el gyermekünktől, mint amire az adottságai alapján képes. Az anyák gondolják leginkább azt, hogy az ő nevelői tevékenységük a gyerek iskolai teljesítményén mérhető le. Folyamatosan hasonlítják a többi gyerek teljesítményéhez és szoronganak, ha gyermekük alul teljesít. Ez a gyermekben is blokkot okoz stresszes lesz a tanulása, félni fog a sikertelenségtől, mely rontja majd az iskolai teljesítményét. A szülőnek meg kell ismernie gyermeke képességeit, el kell fogadnia a gyengeségeit és támogatnia kell őt.

Félelem
Kisgyermekkorban szinte minden gyermek fél, retteg valamilyen lénytől, szörnytől, ami a szobájában, az ágya alatt vagy a szekrényben lakik. Ha azt mondjuk gyermekünknek, hogy ó ugyan már ilyen lények nem is léteznek, azzal a félelmüket nem szüntetjük meg, csak megtanítjuk arra őket, hogy legközelebb inkább ne is meséljék el nekünk. Így azonban egyedül maradnak a szorongásaikkal. Jobb megoldás lenne inkább beszállni a játékba, belépni gyermekünk képzetkörébe, és együtt megvívni a harcot azzal a csúnya manóval.

Másféle félelem az, amit egy valós esemény kapcsol be. Ha gyermekünk átélt már negatív élményeket az iskolában, pl. feleltetéskor butaságot mondott és a többiek kinevették, ez rögzül, bevésődik az agyába, testébe, tudatalattijába. Később egy hasonló szituációban, amikor felelni hívják fel, ezek a negatív érzelmek kapcsolnak be és hasonlóan fog viselkedni.